18-as karika
Nem, nem szex lesz. (Nem, nem is "sex" és nem is seggs...)
Nem arról lesz szó, hogy mitől lesz nedves a bugyim(gatyóm),
mi csöpög vulváról (farokról), semmi erotikus képzelgés a
töpörtyűkészítés gyönyöreiről. Ó, Nyájas, le kell mondanod
az efféle izgalmakról, ha úgy döntesz mégis folytatod.
Sajnos engem évek óta, (ahogy azt a visszajárók tudhatják)
saját halálom izgat igazán, az pedig semmi érzéki ingerre nem ad
okot, nekem, csak rettegésre, hogy láthatom-e lebukni holnap is a napot.
Akit orvos már nem is bíztat és saccolt hátralevőjét maga mögött
tudhatja, annak fogalma lehet róla, hogy egy alapjáraton is kétségbeesésre
hajlamos egyén, ez esetben én, körülbelül mit élhetek meg, de
legtöbben nem törődnek ilyesmivel, hiszen aki élhet és akar, tegye,
nem hibáztathatom érte. De jónéven nem veszem senkitől, ha
gondolkodás nélkül belepof-ik, véleményez, ítél.
Nekem mindennapos elfoglaltságom, hogy negatív kilátásaimmal
küszködöm, hogy élet híján mégse rohanjak fejvesztve az ellenkező
irányba; hát írok, olykor csak azért, hogy ne legyek teljesen a rettegés
rabja, ne kapjon el a semmi sodra, mert hiába, hogy úgy érzem néha,
belenyugodtam, kész vagyok elfogadni jöjjön bármi, ösztönöm
feltámad újra és újra, lázad és élni akar míg a lélek belezsugorodik
egy kutyaugatásba, szűkölni kezd, nyűszít, mert fél, és képtelen
elfogadni a felfoghatatlant, hogy üres héj lesz nemsokára, hogy
nem nyithatja szemét egy szerető szempárra, s nem hallhatják többé
egymás hangját...
Fanyaloghatsz, nevetségesnek, szánalmasnak tarthatsz, de elhiheted,
egyszerűbb lett volna meghalni hirtelen, mikor még csak a lelkem volt
félig halott, mint éber tudattal nézni végig, hogy lassan elveszítek majd'
mindent és mindenkit, aki fontos volt nekem, és tudni, hogy kóma, elvérzés,
vagy más rút halál vár egy végső magányosságban. Amikor felfelé
már nincs út, a belső rothadás ellen vajmi keveset tehetsz, s alig emlékszel
már halvány emlékére is boldog óráknak, s nemhogy gyönyör, de az öröm is
fehér hollók gyakoriságával téved feléd, a testé, ha megfeledkezhetsz róla,
a szellemé pedig, két jó beszélgetés közti hosszú évek alatt pillanatnyi
csöndek bölcs üressége.
Így és ezért írok én, úton a sír felé sírás helyett, kínlódások közti szünetek
enyhületében egy "talált tárgy"-ra meredve, készülődve, hogy visszaadjam.
S ha idáig eljutottál megköszönöm és elnézésedet kérem, nem terhelni
akartam senkit, csak szabadulni egy kicsit, egy percre fellélegezni!
/Uram, irgalmazz!/
G.
- 2010-01-10 22:54:42
- dottedarm
- (hozzászólások: 4)
