Ted Vasin
Egészen rövid leszek: ajánlom magamat , illetve Ted Vasin -t!
- 2007-10-25 18:31:37
- dottedarm
- (hozzászólások: 1)
Egészen rövid leszek: ajánlom magamat , illetve Ted Vasin -t!
Tudom, nem nagyon írok mostanában, de a jó hír,
hogy papíron talán készülődik valami. Remélhetőleg belátható időn
belül végleges változat készül, ha nem dobom ki úgy ahogy van.
Meglátjuk. De most csak egy ajánlót akartam írni. Természetesen a
TransPlaNet legújabb bejegyzését, és ha eddig nem
tettem, GyG37 írásának első részét Odilon Redonról.
Üdv!
GyG35
Nyilvánvaló, hogy az én Karmám az, mely jelenkoromat úgy határozza meg, s fölöttem réges-rég úgy ítélkezett, hogy lássam, élhessem és tudhassam a boldogságot egy rövid időre, hogy aztán elvétessen tőlem minden, ami az emberi porhüvelyben az életet széppé és élvezetessé teheti, méghozzá nem elemi szinten. A nyughatatlan szellem persze új és újabb források után kutat, a legfensőbb, fokozhatatlan, eksztatikus örömig és a halálfélelemtől való teljes megszabadulásig, test, lélek és szellem csendes, végtelen mély, az anyagtalan világállapot tökéletes békéjében feloldódó boldogságáig, de legalábbis annak megsejtéséig eljutva, ám a beteljesüléstől megfosztattam, míg évezredes bűnöm le nem vezeklem, avagy az utat nem csupán ismerni kell, hanem járni is, melytől önnön örök-lázadó mivoltom vág el. A kérdés, amit ma felteszek: vajon feloldhatom-e béklyómat még ebben a testben, vagy hétköznapi nyelven szólva szerencsétlenségem /önsajnálat nélkül mondom/ tovább gördül előttem, és Prométeusz vagy Sziszifusz kínjait kell a jövőben is élnem...?
Próbálkozik. Belül maradni a tűréshatáron, nem túllépni a küszöböt, ahonnan a következő lépés a Belgyógyászat. Igyekszik. Nem mutatni a kínt nagyobbnak mint amilyen, sőt, bagatellizálni, lehetőleg senki ne szenvedjen többet, mint amennyit muszáj. Leválni, mint gyerek a szülőkről, megválni a meggyőződéstől, ami láncra verte, gúzsba kötötte a szíved. Elhinni, hogy tényleg ennyire közömbös vagy, hogy semmit se számít a múltad, hogy hazugság volt az egész, szemfényvesztés csupán, és sokkal korábban hagytak el, mintsem azt kimondták volna, hogy valószínűleg csak a szánalom miatt nem lett kimondva már jóval korábban, mert már akkor sem volt a tiéd, amiről azt hitted. És most akár ki is röhögheted magad, mert amit te meggyőződésnek gondoltál, a másik számára csak naivitás volt. Fogadd el, hogy vagy túlbonyolítod, vagy túlságosan leegyszerűsíted a dolgokat, igazad itt már nem lehet, s még ha lenne is, akkor se érdekel senkit, mert vereséget szenvedtél végleg, és legjobb lesz ha csendben meghúzod magad és nem vársz semmire, és nem vársz senkire. Legjobb lesz ha elfogadod, hogy halott vagy, csak még nem felejtettél el lélegezni. Ilyesmi megtörténik...
Napok óta nem tudsz még nagyjából sem végigaludni egy éjszakát.
Persze a "végig" is relatív, a lényeg, hogy két óránál több
egyszerre nem megy. Ahogy a kórházban... tűnődsz a legsötétebb
éjszaka idején, magadban mormolva a szavakat, automatikusan keresve
a hangsúlyozás levegővételeit, hogy ne tőmondatokban beszélj
magadban... "zörög" a TV... az "Akármelyik" adó - "reality" zone.
De nem vagy, mármint a kórházban, közli veled egy hang, de az
optimizmus annyi benne, mint zajos pályaudvaron a hangos bemondó
felsorolásában: indul - érkezik. Ámbár ha egészen őszinte akarsz
lenni magadhoz, el kell ismerned, mégiscsak öröm ez, ha egészen
jelentéktelenül kicsi is. Főleg most, amikor hetek óta hasztalan
próbálod elhessegetni magadtól a gondolatot, hogy ha nem
változtatsz sürgősen, drasztikusan rossz szokásodon, a léleknek
nevezett bizonytalan tartalom egyszercsak elhagyja a tested által
ideiglenesen biztosított állomáshelyet, hogy még a pánikra sem lesz
időd s máris ott körözöl a patológián ott heverő egykori önmagad
fölött, félelemmel vegyes kíváncsisággal az elkövetkezőket
illetően. De ezt már tényleg nem fogja tudni senki, még neked sem
marad időd rá, hogy számba vedd, ki szívednek valaha kedves volt, a
bonyolult, finoman összehangolt sejt-műalkotás csupán egy kupac
marad az utolsó pillanat végtelenjében, mielőtt egyesülsz a mindent
betöltő határtalan fényességgel... - gondoltad végig mégegyszer,
miközben a tegnap "véletlenül" az ágyadra kerülő cetlire írottakat
átmásoltad, aztán többször ébredtél arra, hogy a nyál a bokádra
csorog, mielőtt az ágy felé indultál.
Nem biztos még, de lehet, hogy a D. ég című szövegbe kerül...
Bocs, ha vacak, nyugodtan mongyad....
Üdv!
GyG
Inkább ide írom, ezt talán többen olvassátok. Nem lesz Legendary. A csehek beparáztak a hétköznapi dátumtól /azok a ...., ezért Kaspel lemondta az ittenit is. Istenkém...! Tökéletes alaphangulatom van amúgy is a halálhoz, de ez már sok. Nem is tudom mi a bánatot mondjak... Tényleg minden örömtől megfosztatok...? Mintha az orrom előtt fejezték volna az utolsó remény-harcosom... Miért kell folyamatosan bűnhődnöm... hiszen gonosz azért nem vagyok...? Miért nem lehet egy csepp örömöm se?
Sajnálom! Előre is, bár tudom, hogy ostobaság...
Erika drága! Amint nyilván emlékszel,
küldtél nekem egy levelet az IWIW-re. Na most több dolgot nem
értek. Először is, hogy miért oda, amikor ha jól emlékszem ott
nincs lehetőség továbbküldésre, vagyis ebből fakad még egy kérdés,
hogy ezt a levelet kellene jobb híján kimásolva és beillesztve
elküldenem...Na és honnan fogja tudni az, akinek fizetnie kéne,
hogy ez a levél van, létezik egyáltalán. Hogyan követi le, számolja
össze? Mindjárt megnézem mégegyszer, de egyszerűen ésszerűtlennek
tűnt, hogy egy eleve már pontatlanul kimásolt levél
továbbküldéséből pénz lesz. Lehet, hogy én vagyok sík hülye... Ha
tudnál esetleg egy másikat küldeni mondjuk a gmailos címemre, meg
egyet némi magyarázattal... Mert nem értem, honnan fogja tudni a
Microfost, hogy én milyen leveleet küldök vkinek?
Egyébként hogy s mint vagytok? Úgy látom a másik
blogom, a Dottedarmusic nem igazán népszerű. Ez elszomorít kicsit.
Nem hiszem el, hogy egy tucat embert érdekel csak mondjuk egy új
Ka-Spel lemez, vagy az új PJ Harvey... Lehetséges, hogy minden
egyre szarabb lesz, és semmi ebben a nyomorult életben,
semmi nem akar kedvem szerint alakulni... Persze tudom, tudom,
az élet már csak ilyen. Tulajdonképpen örülhetnék, hogy nem
menekült el a testemből eddig, és még viszonylag megőriztem épen az
eszemet. Örülök, hogy meg nem őrülök - he-he... Már csak 22-t kell
aludni az LPD koncertig. /Ha minden igaz.../
Egy kérdés: ha csak 3 000 lenne, vennél havi bérletet?
Válaszokat a hozzászólásba legyetek szívesek! Kösz!
Szóval? Helyzet? Stájsz? Állapot? Nyugodtan írhattok
ám, mondjuk a hozzászólásokban.
K1-nek: Ha ostobának tartanálak, nem tartanám veled a
kapcsolatot. Még azon a szerény módon se, ahogy most tesszük
ezt.
Minden jót mindenkinek /aki megérdemli/!
Szevasztok!
Képzeld eeeel...! Jobb híján, de ha jó vagy, és én is, talán összejöhet, hogy körülbelül hasonló dolgot lássunk. Csak azt nem tudom még, mi is legyen az. Hát te? Mit gondolsz, jutunk ma valamire? Este fél 11... Nálad valószínűleg nem, de ez nem probléma. Arra már rájöhettél, hogy csupán az íráskényszer nyomásának engedek, és annak a hiányérzetnek, hogy valami értelmeset csináljak.
<$Dharma$>
