Oda-Vissza

Valamelyik éjjel "x" adón néztem egy nem tudom milyen besorolású filmet,
amelyben egy párbeszéd közben hangzott el a következő:
-"Egyszer, egy nagyon bölcs ember azt mondta: ha nem tudod hová mész, minden út oda vezet.
-"És ki volt az az ember?"
-"Én."

Hát így valahogy vagyok én is, a különbség, hogy én annyit tudok, hogy éppenséggel a halál az, ami felé elkerülhetetlenül tartok. Ami önmagában nem adna okot rettegésre, félelemre. Ami nyomasztó lehetne az egészben, hogy azzal az érzéssel távozol, hogy akit szerettél, akire féltétel nélküli bizalommal számítottál, olyan érthetetlen könnyedséggel lépett át rajtad, amiről fogalmad sincs. Olykor már úgy érzed, nem számít az se, hogy utódod se, hagyatékod, egyáltalán, nyomod se marad e világban, nem mintha ez a világ érdemelne bármit is, ez a világ, mely gyönyörűséget nem valódi helyén keres, hanem pusztításban, hatalomban és valódi üdvösség keresése helyett mesterséges mennyországokba menekül.
De hát annyiszor firkáltam már ezekről, hogy (ha létezik) hűséges
olvasómat szinte sajnálom, de hát sajnos ezen jár az elmém, mivel megoldást pedig nem lelek, magam nem unom el a témát.
Persze írhatnék szexrő, drogról, rock'n'roll-ról, de a népszerűség általában nem volt jellemző
az életemre. (pl.több, mint 4 év - 0 címlap, he-he) Voltak persze szebb idők is, de lassan
tíz éve már, hogy folyamatosan veszítek, elveszítek mindenkit és mindent.
Elég volt egyetlen aspektusa életemnek, hogy hátat fordítsanak, rosszabb esetben leszarnak
és le is néznek, mintha magam nem néztem volna el annyi mindent másoknak...,
de hát ez már csak így van. Csak arra az egyre kérnék mindenkit,
akik tudják ezt magukról, vagy inkább majd anyámat kérem meg, hogy szóljon,
ha ismét porrá leszek, képmutató módon ne jelenjenek semmiféle szertartáson!
Sajnálom, bocsásson meg mindenkinek az Úr, nekem nem megy!
(Életem nőjére persze nem tudok haragudni, bár nem sikerült megértenem azóta sem,
miért tett úgy, ahogy.)
Mégegyszer elnézést az untatásért!
Talán legjobb lenne visszatérni a ferdítéshez.
Üdv!
G.

Tovább »

Címkék: personal

2010-06-10 22:52:23
dottedarm
(hozzászólások: 1)

Hortobágyi

Kedves Skulo cimborámhoz intézem elsősorban soraim, aztán meglátjuk. Először is köszönöm
a mai kedves kiszolgálást és jóindulatot, amit ebéd formájában prezentáltál.
Említetted előre, hogy a jó magyaros ízeket szeretitek, amivel önmagában nincs is semmi
gond, és előrevetem, hogy az egésszel nem volt semmi gond, hanem a gond, ahogy lenni szokott
velem volt, mivel hogy én eü okokból szinte sótlanul és igen szerény fűszerezéssel élek,
ha tehetem. Sajnos amióta felfogtam végre, hogy soha többé nem fogok másra főzni, felhagytam ezzel
az egyébként élvezetes foglalatossággal.(Magára nem szívesen főz szerintem senki.) Egyébként meg őrülök
ha nem vagyok éppen a gödör mélyén, vagy az őrület szélén. A lényeg egyébként is a szándékban van,
azt pedig mégegyszer köszönöm.
Kedves mindnyájatoknak, akik erre jártok, bár általában csak a lábnyomokat látom, nem tudom hogy s mint vagytok,
de minden jót kívánok!
G.

Tovább »

Címkék: ebéd

2010-05-26 20:14:23
dottedarm
(hozzászólások: 1)

Derült ég IV. (próba)

   Mi másra is szolgálhatna az ember ifjúsága, mint hogy minden érzékével megismerje, amennyire csak lehet magáévá tegye, megkóstoljon, kipróbáljon mindent, amit csak jónak hallott valamiről. Hiszen szerencsés esetben sokáig abban a tudatban él, hogy az öregkor, a halál csak valami nagyon távoli, szinte nem is létező valami, amire a legritkább esetben gondol, esetleg valami rajta kívül álló, csupán fogalomként létező dologként a messzeségben, ha mégis.
   Szokás szerint persze a háttérben, mintegy észrevétlenül, munkálkodik már a jövő időközben elhintett magva, aminek következményeivel néhányan olykor egy hatalmas pofon társaságában szembesülnek, kőkeményen tudatosítva róla, hogy bizony álmok illuzórikus világában leledzett amióta csak a világra jött, legrosszabb esetben fejéhez vágva, hogy maradék ideje néhány évre korlátózódik csupán, amely a végéhez közeledve egyre kellemetlenebb tüneteket produkálhat, nyomorult kimúlásának változataiban rosszabbnál rosszabb lehetőségek várhatnak rá, amire a kelleténél sűrűbben gondolni talán önmagában sem tanácsos, akárcsak egy aknamezőn ugrálni, amennyiben nem éppen távozásunkat óhajtjuk sürgetni.
   Ahány ember, annyi eset, történet és vég. Van, aki az „akkor már úgyis mindegy” hamis kiindulópontjából indulva rádob még egy lapáttal, mintegy önnön halálát siettetve. Van, aki vallásához menekül, vagy beleveti magát egybe és a kettő között millió és egy variáció aszerint, ki mennyire ragaszkodik az életéhez, kit mi köt össze vele. Amit általánosságban meg lehet figyelni, hogy az embernek minél kevesebb marad az életéből, annál inkább ragaszkodik hozzá, kapaszkodni próbál a legkisebb kapocsba is.
   Keres, kutatja maradék öröme forrását, legyen az valós, vagy képzelt csupán és nem tehet róla, általában ilyen az emberi természet. Szóval próbálkozik ki-ki türelme és elszántsága szerint, amíg vagy megtalálja önnön módszerét, vagy rájön, leginkább kényszerűségből és a logika kíméletlensége okán, hogy nincs és nem is lesz semmi, ami közelebb vihetné egy boldogabb, derűsebb, vagy legalább érzelmi háborgásoktól mentes, egyenletesen nyugodt állapothoz, miután áttér egy újfajta keresésre, mikor is a kérdés úgy vetődik fel, mint a kezdetekkor, vagyis, hogy miért ne legyünk öngyilkosok, milyen okot mondhatunk rá, hogy még életben vagyunk azon kívül, hogy nem vagyunk kukactáplálék s élvezzük a virágok illatát, ráadásul nem is alulról.

Tovább »

Címkék: derült_ég?, szöveg

2010-04-30 18:21:53
dottedarm
(hozzászólások: 1)

Csepp

Fekete angyal nyugtatja szárnyát
megkopott fehér sziklaszirten,
Feje lehajtva, ahogy lassan
egybeolvad a szürkülettel,

Égbolt és óceán közös fekete
horizontja hívja, majd
megrázza magát s nekivág,
hogy emlék maradjon csupán
a felkelő nappal.

Tovább »

Címkék: vízió

2010-04-14 20:28:01
dottedarm
(hozzászólások: 1)

Egy koncert kapcsán (LPD.10.04.13.)

Ami kavarog most bennem egy feltámadt régi ősz szemerkélő esőjében, persze nem más, mint hiányod, és világok összeomlása egy sátáni, végtelen, őrült kacajban, mielőtt varjak telepednek némán a kihalt szántásra. Minden miattad volt és veled tűnik el az élet, ami már rég nem az enyém. Csak a benyomásaim figyelem, az emlékek morzsájától is tiszta asztal lapjára lapokat vetek, de, hogy mit mutat, az sem érdekel. Ha bejártam volna a széles világot, az űrt, többet nem mondhatna az se, és lassan nem marad semmi, amit levessek.
Burroughs-t, Plath-ot és Hughes-t nézegettem Jutúbon.Az új Perry-t hallgatom.
Kaspel és a zenekar azt hiszem Niels és Martijn nélkül is színpadon voltak. Csak a két ráadás alatt álltam, egy idő után már a szemem se nagyon nyitottam ki. Iszonyatosan túl volt helyenként olyan dolgokon, amiket észre is kevesen vesznek, nemhogy megélték volna. Bennem persze pörögtek az évek, az emlékek, mikor melyik számra mi.
Csak nem ülsz már rég az ölemben, és nincs a derekad, amit átkarolhatok.

Tovább »

Címkék: koncert, lpd.10.04.13.

2010-04-14 16:36:34
dottedarm
(hozzászólások: 0)

Erről-arról

Nem is tudom, fergeteges jókedvemben most az ingyenes (az eladónak nem kerül semmibe) DVD letöltésről, vagy a sokkal jelentéktelenebb, de Koncz Zsuzsától a Kalákáig mindenkié, József Áron nemzette, Maszatos apropóval... Már ez a mondat is baromság volt, folytatnom se kéne. De hát a csilingelő jókedv, az áradó bizalom és jóérzés a világ felé... Becsúszik. Olykor. Mint akit a tenger közepén mázsás kővel a hátára kötve vízbe vetnek, úgy vágyom a jövőt; bár kő sem kéne, hiszen úszni se tudok.A sors utolsó fintora. He-he. (Voltam még szavazni is! Ha megmondod kire, mondd meg nekem is.) Hogy örülnek majd az újak, mikor belépnek a Házba, ami annyira tisztelt, mint egy jobb féle budi, ahol papír is van, meg tiszta. A régiek majd bevezetik az újakat a fehér inges lopás büntethetetlen tudományába, hiszen üljön az, aki tényleg a létéért lop, kap szállást, kaját, baszogatást meg kint is...
Azt a krokodilbőrt meg, ami az arcukon kialakul, hamar megszokják, vagy eleve úgy születtek. Bár ha egy sanda pillantást vetek korunk fiataljaira, esetleg a gyerekekre (nem büntetőjogi értelemben!), az a gyanúm rég, hogy a szociopataság nem kialakul, hanem tudatosan nevelik rá őket, hogy a másik nem ember, azon át lehet és kell is gázolni. Nem vagy pofátlan, ha előrébb gázolsz a sorban, te csak sietsz, a te dolgod pedig biztos, hogy fontosabb és nem érsz rá itt vesztegetni a drága időt. De nem? De. Tessék, már megint hol járok...? Se letöltés, se Attila? Mindjárt lemegyek bulvárba. Egy kis Paris? Stein? aranyos-buzi-fiú Kristóf? Vacsoracsamcsam Móunikávaaa meg a Józsivaa? Esetleg lantlengető Dániellel? Vazze, megyek inkább, gyúrok celebre. Na csá!

Tovább »

Címkék: ezaz

2010-04-11 14:09:14
dottedarm
(hozzászólások: 0)

Orosz rulett

   Amúgy is az az érzésem egy ideje, hogy folyamatosan szopok. (Ez férfiként főleg kellemetlen...)
Majd' negyven évesen vitatkoznom kell anyámmal, hogy hol érzem magam inkább otthon,
és ha megpróbálom megmagyarázni miért van szükségem mondjuk egyedüllétre
(egyébként kinek nincs), mondjuk engem főleg az írásbeliség köt le, az csak ürügy.
Egyébként azzal persze szívesen basztat, hogy fejezzem már be a fordítást...
   Képtelenek vagyunk ugyanazt a nyelvet beszélni.
   Egyébként én döntöm nyomorba a családot, de csak mer' aljas szemét módon a roppant méretű nyugdíjamból
nem állítom talpra az anyagi egyensúlyunkat.
   Már megint a nyomorom nyomatom, bocs. Közben azért hálát adok a Jóistennek,
hogy bátyám túlélte a Húsvét hajnali vérveszteséget, amit más okokból, mint nálam, de ugyanaz okozott.
Nyelőcsővérzés. Holnap talán megy is haza. Most már csak türelmet és nyugalmat kívánok neki,
hogy legalább Ő túlélje nemzőinket!
   A jövő keddet érjem meg kereken, ezt kérném magamnak, és egy nagyszerű Legendary Pink Dots koncertet!
[bár Martijn nem lesz sajnos:(] (Nothing's perfect...)
Mindenkinek jobbakat!
Üdv!

Tovább »

Címkék: egoblogo, lpd

2010-04-08 20:35:29
dottedarm
(hozzászólások: 0)

Igazi-e

Amikor a szavak a végükhöz értek
s a kapu nyikorogva a tengerre kinyílt,
ki tudja miért, mint lemmingek egymás után
vízbe ölte magát sorjába mind.

Nem Noét várták, az Özönvizet mindjárt,
vízben élők a partra, a többi fordítva,
észre sem véve, hogy belülről, némán ordítnak,
ahogy helyet cserél szárazfölddel óceán,
a homokba egy utolsó sort írva

A latrokat csak a bálnák előzték meg,
partra vetve, de nem olajtól feketén,
csak néhány liternyi lélegzet még,
de okokat, vagy a visszautat már nem keresték.

/* * */
Szürkétől feketéig az árnyalat,
ravasz a ravaszon a mozdulat,
a lét ködébe veszni, mindent,
mindent feledni.

Kígyóból tojás, szeme két csillag ragyogása
a hűvös éjszakai égen,
hol üdvöt ígért még a nappal
s homokvihart kavart a szél.

S hiába keres a szem, nincs menedék,
nincs menedék.
S az ígéret, mi egykor odafenn volt,
leszakadt reményünkkel a büszke ég is.

Hogy nem vagyok már csak csupasz kapaszkodás,
mindentől búvó igyekezet, míg kezem hideg
mint a jég s a lelkem didereg.

Küldöm különös égi madárral szavaim, a megmaradtak,
Hogy énekem halott, cseppenként csorog alá a vérem,
mely valaha büszke szívben dobogott, de most köntösét kéri
s a csepergő esőben utolsó mosollyal az útra készül.